|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 16 találat | lapozás: 1-16 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Csáki Rozália 2004. augusztus 9.Az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány idén szept. 10–11. között szervezi meg a civil szervezetek konferenciáját VI. Civil Fórum 2004 – A civil szféra esélyei az EU-s csatlakozás folyamatában címmel. Két újabb szekciók lesz: Média és Szórvány. Andreas Gross – az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének alelnöke – is elfogadta a meghívást. /Csáki Rozália: Civil szervezetek konferenciája. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 9./2005. március 24.Az Európai Unió Phare-programja támogatásával újabb humán erőforrást célzó projektet indít a székelyudvarhelyi Civitas Alapítvány. Kolumbán Gábor elnök a 12 éve működő civil szervezet főbb tevékenységi köreiről számolt be, Csáki Rozália, valamint Melles Emőke projektvezetők pedig a májusban induló képzést ismertették. A munkaerőpiacra való visszatérés és elhelyezkedés ösztönzése elnevezésű programon ingyenesen vehetnek részt a hallgatók. /Szász Emese: Ingyenes képzést indít a Civitas. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 24./2005. június 17.Félidőn túl van a Civitas Alapítvány „A munkaerőpiacra való visszatérés és elhelyezkedés ösztönzése” című programja. A hat témakörben ingyenes képzést kínáló programon 55 hallgató vesz részt Székelyudvarhelyről, Székelykeresztúrról és Szentegyházáról. Csáki Rozália projektvezető elmondta, igen nagy érdeklődést mutattak a program iránt a munkanélküliek, a munkahelyváltást tervezők és a gyermeknevelési szabadságuk végén járó anyukák. A PHARE által támogatott projekt a szervezők szerint gördülékenyen halad. /Kiss Edit: A gyakorlatiasságra fektetik a hangsúlyt. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 17./2006. február 2.A civil szervezetek helyi önkormányzatokkal való kapcsolatáról, közösségre gyakorolt hatásukról tárgyaltak Kisbaconban a Demokratikus Állampolgárság című program keretében. A megyei tanács művelődési, sport-, ifjúsági és egyházügyi osztályának vezetője, Ördög Gyárfás Lajos becslése szerint (hivatalos statisztikai adatok nincsenek) az országban mintegy negyvenezer egyesület, alapítvány vagy más nem kormányzati szervezetnek tekinthető intézmény működik, ebből mintegy 2500–3000 magyar érdeket vállal fel. Háromszéken a már meglévő 350 magyar szervezet mellé az elmúlt év folyamán továbbiak sorakoztak fel, de érdekes lenne megvizsgálni, hány működik folyamatosan. A megyei tanács pályáztatási rendszeréről szólva elmondta, hogy eddig közel 625 programot támogattak, s az összeg évről évre nő, de a jelenleg elosztásra váró 250 000 lej mégsem elég. Az adóalapból felajánlható egy százalékból 76 665 lej jutott Kovászna megyének, s ezzel országos szinten a tizenötödik helyen állnak. A Civitas Alapítványt képviselő székelyudvarhelyi Csáki Rozália az önkormányzatokon belül létrehozott helyi fejlesztési ügynökségek fontosságát hangsúlyozta. Benedek Márta, a Bodvaj Ifjúsági Egyesület elnöke szerint az egyesületeknek azon feladatokat kellene átvállalniuk, amelyekre az önkormányzatoknak nincs megfelelő szakemberük, szervezési kapacitásuk, idejük és energiájuk. Farkas Vilmos kisbaconi lelkész szerint az egyház közösségben játszott szerepe folytonosan csökken. Demeter László a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület /Barót/ honlapját (www.erdovidek.ro) mutatta be. A Dobó-Valál Egyesület /Barót/ elnöke, Derzsi Sámuel a szervezetek erőösszevonásában, Hoffmann Edit pedig az egymás közötti kommunikációban és együttműködésben látja a jövőt. /(hecser): Együtt gondolkodnak a civil szervezetek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 2./2006. április 3.Civilek a médiában címmel tartott évi közgyűlést a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) Szatmárnémetiben március 31.–április 2. között. A mintegy 1300 romániai magyar újságíró közül körülbelül 300-at tagjaként átfogó testület megvitatta, és elfogadta Ambrus Attila elnök, Csép Sándor audiovizuális alelnök, Szűcs László írott sajtó alelnök és Karácsonyi Zsigmond ügyvezető elnök tevékenységi és pénzügyi beszámolóját, valamint a MÚRE 2006-os tevékenységi tervét és költségvetését. A közgyűlésen bejelentette Ágopcsa Mariann, a MÚRE Becsületbíróságának (BB) az elnöke, hogy tartós akadályoztatás miatt nem tudja ellátni többet tisztségét, ezért a BB alapszabálya szerint az egyik alelnököt, Vincze Lórántot jelölték ki az elnöki feladatok ellátására. /Balló Áron: Újságíróink Szatmárnémetiben – Civilek a médiában. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./ Elhangzott Ambrus Attila MÚRE-elnöknek a márciusi napi- és hetilapokról készített tükre, László Edit összefoglalója a közszolgálati rádió civil fórumairól és Simonffy Katalin vetítéssel illusztrált előadása Civil fórum az RTV magyar adásában címmel. A civil szervezetekkel kapcsolatban első helyen kapcsolattartási hiányosságok kaptak nagy teret – mindkét oldalról kölcsönösen elhangoztak elvárások, nem egyszer vádak is. Egri István, az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (ERMACISZA) igazgatója és Csáki Rozália, az Alapítvány Civil Fórum című kiadványának a főszerkesztője az egyik részről, a jelenlévő újságírók, rádió- és tévériporterek a másik részről vetettek fel gyakran ellentmondásba torkolló igényeket. A végkövetkeztetés az volt, miszerint a sajtó nyitott az egyenlő partnerek szintjén történő együttműködésre. /Kiss Károly: A másik fejével gondolkodni. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 3./2008. augusztus 23.Önszerveződés közművelődési (kulturális) területen. Többek között e címmel olvasó tanulmány az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány kiadványának, Civil Fórum folyóiratnak az április-júniusi összeállításában. Bodó Barna, az Erdélyi Magyar Civil Szervezetek Szövetségének elnöke Kultúrára várva címmel jegyzi: „így értelmezem a közművelődést: lehetőségteremtés olyan kulturális együttlétre, amely felemel, megnyugtat, örömmel tölt el. (...) Azok mellett kívánunk kiállni, akik napi tevékenységük által bizonyítják: tudják, látják, teszik. Mármint a kultúra közvetítését". Csáki Rozália, a lap főszerkesztője Magasba emelő mélység címmel summázta a lap tartalmát. Érték és minőség a közművelődésben címmel dr. Papp Kincses Emese író, egyetemi oktató fejtette ki gondolatait. Interjú olvasható Balla Zoltánnal, a Székelyföldi Közművelődésszervezők Egyesületének elnökével, valamint Péter Orsolyával Fiatalon a közművelődés szolgálatában címmel. Dr. Balázsi Károly a népfőiskolai mozgalom éveit elevenítette fel. /Az önszerveződést átfogó Civil Fórum. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 23./2008. december 6.Tizedik alkalommal szervezi meg kétnapos civil fórumát az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (ERMACISZA), amelyen civil szervezetek, cégek, önkormányzatok és egyházak képviselői találkoznak. A rendezvény idén az Értékünk az ember címet viseli, helyszíne Kolozsváron az Unitárius Kollégium. A találkozót december 5-én Csáki Rozália, az ERMACISZA elnöke és Balázs Zoltán református lelkész, a Pro Erked Egyesület elnöke nyitotta meg. Átadták a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége által alapított Az év civil szervezete díjat is, jelezte Bodó Barna, a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének elnöke, a kétnapos rendezvény társszervezője. A kitüntetést idén a kézdivásárhelyi Pro Schola Kulturális Nevelési Egyesület kapta. Bodó Barna, a MCSZESZ elnöke elmondta, „civil szervezeteknek szükségük van az érdekvédelemre való felkészülésre. ” /Értékünk az ember – X. Civil Fórum Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 6./2009. október 29.A Civitas Alapítvány serkenteni akarja a vidéki civil szféra fejlődését Erdélyben. Ezt szolgálja a Phare-támogatásból megvalósuló projektjük: 22 erdélyi vidéki civil sikertörténetről készítettek kisfilmeket. E kisfilmek a vidéki civil világ sokféleségét mutatják be. Olyan emberek mutatkoznak be, akik figyelnek embertársaikra. Ezáltal mások – önkormányzatok, vállalkozók és minden magánember – számára is közérthetőbb, hogy mi is a civil szféra, így lehetnek ezek a sikerek mások számára is ösztönzőek, példamutatóak. A kisfilmekből egy DVD készült, mely nemcsak a filmeket, hanem a projekt keretében megjelent kis civil kiadványt, a civil szervezetek adatbázisát, témakörökbe csoportosított hasznos linkeket és egy civil tudástárat is tartalmaz. Ezt követően indult el az erdélyi civil karaván, amely keretében a Civitas Alapítvány 40 erdélyi vidéki közösségbe látogatott el, mutatta be és osztotta meg a helyi közösségek képviselőivel ezeket az információkat. /Csáki Rozália: Vannak vidékek és sikeres civil kezdeményezések. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 29./2009. november 14.Látható civil kezdeményezések, mint a központi és észak-nyugati régiók vidéki közösségeinek hatékony fejlesztési lehetőségei témájú, Phare 2006-os támogatásból a Civitas Alapítvány 22 erdélyi vidéki civil sikertörténetéről készített kisfilmet. Táborszervezés, ifjúsági és kulturális programok, falugondnokság, közösségépítő programok, teleház, fenntartható falu modellje, vidéki turizmus, roma projektek, gyermekeket felkaroló projektek elevenednek meg e kisfilmeken Brassó, Bihar, Fehér, Hargita, Kolozs, Maros, Szatmár, Szeben, Szilágy megyékből. A kisfilmekből egy DVD készült. Ezt követően szerveződött az erdélyi civil karaván, amely keretében a Civitas Alapítvány 40 erdélyi vidéki közösségbe látogatott el, mutatta be és osztotta meg a helyi közösségek képviselőivel ezeket az információkat. A körút tanulsága: a vidéki civil szféra még fejletlen (főként a többségében román közösségek esetében), sok közösségben nincs még egy civil szervezet sem, a kapcsolattartás az önkormányzat és a helyi közösség között meglehetősen gyenge. /Csáki Rozália, projektvezető: Vidékek és civil kezdeményezések. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./2010. április 19.Székelyföldi konferencia a hagyományápolásrólKárpát-medence népművészeti értékeinek ápolása volt a témája annak a nemzetközi konferenciának, amely pénteken zajlott a Hargita megyei Máréfalván. A kiállítással egybekötött konferencia szombaton Kovászna megyében folytatódott. A konferencia megnyitóján Dávid Lajos, Máréfalva polgármestere, majd Borboly Csaba, a megyei tanács elnöke is köszöntötték a konferencia résztvevőit. Borboly elmondta, a konferenciát azért rendezték Máréfalván, mert a település már bizonyított, hiszen rendszerint hallat magáról a hagyományőrző tevékenysége révén. Borboly szerint a konferencia azért fontos, mert „az értékeinket csak úgy óvhatjuk meg és menthetjük át a következő generációkra, ha ezek a kérdések állandóan napirenden vannak, ha beszélünk róluk.” A köszöntőbeszédeket követően előadásában Imre Károly, a Bács-Kiskun megyei önkormányzat képviselője beszédében hangsúlyozta: a népművészeti turizmus fejlesztését szorgalmazni kell. A konferencián Lukács László, a Székelyföldi Vállalkozók Egyesületének képviselője a turizmus fellendítését is elősegítő kézművesség és a népi iparművészet szerepére hívta fel a figyelmet. A határokon átívelő rendszer kiépülését tartja fontosnak Pál Miklósné, a Békés megye Népművészetéért alapítvány elnöke, míg Csáki Rozália, a Civitas részéről a regionális és kulturális együttműködési lehetőségekről tartott előadást. A kétnapos rendezvény idején a résztvevők meglátogatták a máréfalvi tájházat, kopjafát állítottak a Nyerges-tetőn, felkeresték Kézdivásárhely világörökség részévé nyilvánított főterét, és megnézték Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum anyagát. A rendezvény részeként kemencében sült lepényt, szilvapálinkát kóstolhattak a résztvevők. A konferenciát a székelyudvarhelyi Artera Alapítványon kívül a Békésmegye Népművészetéért Alapítvány, Háromszéki Népművészek és Kézművesek Egyesülete, az Erdélyi Kézműves Céh és a csíkszeredai Varga Károly Fafaragó Egylet szervezte. Csáki Emese Krónika (Kolozsvár) 2011. április 18.Együttmûködni a megmaradásért: alakulóban a mezõségi civil háló�?nkéntes feladatvállalással minden mezõségi magyar emberért A 125-bõl 100 magyar gyermek számára elérhetetlen a magyar tagozat Nagysarmás környékén - hangzott el a szamosújvári II. Mezõségi Civil Mûhelyen. A legsúlyosabbnak belsõ Mezõség helyzete minõsül, ahol nincs szervezett magyar bentlakás, az erre vonatkozó igény megfogalmazása a helyi értelmiség feladata lenne. Tavalyi felmérés szerint a Kolozs megyei magyar gyermekek többségét magyarul taníttatnák, a román tagozat választásának fõ oka, hogy az adott iskola nem biztosít teljes képzést magyar nyelven. A Határon Átnyúló Kezdeményezések Közép-Európai Segítõ Szolgálata (CESCI) és a szamosújvári Téka Alapítvány által 2009-ben szervezett elsõ mûhely eredményeinek összegzése, beszámolók után elõadások hangzottak el a Mezõség földrajzi, kulturális sajátosságairól, a mezõségi ember adottságairól, majd a mezõségi szervezetek hatékony együttmûködési kereteinek kidolgozásáról, a civil hálózat küldetésérõl egyeztettek. Az elsõ mezõségi civil mûhely alkalmával már körvonalazódott a mezõségi régió fejlesztésének egy lehetséges stratégiai vázlata. - Felmerült a mezõségi lélek, gondolkodásmód teljesebb megismerésének igénye, hogy erre alapozhassunk a stratégiák tényleges kidolgozásakor, illetve, hogy a fejlesztési munkába a mezõségi lakosságot is aktívan bevonhassuk - magyarázta Balázs-Bécsi Attila, a két évvel ezelõtti és a jelenlegi rendezvény házigazdai szerepkörét betöltõ szamosújvári Téka Alapítvány elnöke. A mezõségi civil háló fogalma A szombati hálózatépítõ mûhely során a résztvevõk által közösen megfogalmazott értelmezésnek megfelelõen a mezõségi civil háló olyan együttmûködés, amely fontosnak tartja a meglévõ hagyományok, emberi értékek, valamint a hit megõrzését és továbbfejlesztését, cselekvõen járul hozzá ember és táj harmonikus kapcsolatának, az erõs nemzeti identitástudat és fejlõdõ közösségek kialakításához. - Az elméleti felvezetéseket, a hálózati együttmûködések pozitív példáinak bemutatását követõen úgymond leltárba vettük a Mezõség értékeit, hiányosságait. Meglévõként könyveltük el a helyzetismeretet, a már kiépített infrastruktúrával rendelkezõ civil szervezetek keretében érvényesülõ csapatmunkát, a régió élõ hagyományait, sokszínûségét, a rendszeresen megszervezett táborokat, rendezvényeket - részletezte Csáki Rozália, a székelyudvarhelyi Civitas Alapítvány projektvezetõje, aki Ocskay Gyulával, a CESCI fõtitkárával együtt irányította a hálózatépítõ mûhely munkáját. A civil szervezetek között kiépülõ háló megoldásokat szolgáltathat a korábban már azonosított hiányosságok kiküszöbölésére: az összefogás, a közös munka, a kölcsönös bizalom, a vidékfejlesztés és a források hiánya pótolható a hálózat által biztosított közös kommunikációs felülettel, a rendszeresen szervezett találkozókkal, a megvalósítások, jó példák megosztásával, pályázatfigyeléssel és az információk kölcsönös ismertetésével, közös tervezéssel, pályázással és lobbival, képzések, népfõiskola-szerû tematikus elõadások, közös rendezvények, tanulmányutak szervezésével. A hálóval szembeni elvárásként fogalmazódott meg továbbá egy megyei képviseletekkel kiegészített koordináló bizottság létrehozása, szakmai csoportok szervezése, illetve a hálózat bõvítése a térség többi civil szervezetével. A civil hálóval szemben papírra vetett elvárások a maguk során a mûhelyen résztvevõ szereplõk önkéntes feladatvállalásával egészülnek ki, akiknek április 30-ig kell névlegesen megjelölniük mindazokat a tevékenységi pontokat, amelyekben szerepet vállalhatnak. Regionális oktatásfelmérések új adatai Veres Valér szociológus a 2009-2010-es tanévben, Kolozs megyében végzett, mezõségi oktatási felmérés eredményeit összegezte a kerekasztal-beszélgetést felvezetõ elõadásában: mint elmondta, a tanfelügyelõség által koordinált felmérés célcsoportját a végzõs óvodások, valamint negyedik és nyolcadik osztályos, tehát a felsõbb tanulmányi lépcsõfok elõtt álló, magyar nyelven tanuló gyermekek szülei képezték. A megyei tanfelügyelõség beiskolázási tervei kidolgozásának alapjául szolgáló kutatás célja a magyar tannyelvû intézményekben, osztályokban való továbbtanulás nehézségeinek azonosítása, az iskolaválasztás megfontolásainak rangsorolása volt. A lekérdezés mondhatni teljeskörû volt, ugyanis az érintettek 97 százaléka kitöltötte a kérdõíveket, amelyeknek tételei többek között a családi háttérre, a továbbtanulás körülményeire vonatkoztak- részletezte Veres Valér. Mint kiderült, a magyar óvodák végzõsei szüleinek 92 százaléka magyarul, 5,4 százaléka románul taníttatná tovább gyermekét elsõ osztályban, a fennmaradó rész még nem döntött, azaz a közeljövõben mindkét irányba befolyásolható. Mint elmondta, a gyermekét román osztályba íratni szándékozó szülõk aránya Kolozs megye szintjén a legnagyobb a városokban (Kolozsvár kivételt képez), ennél alacsonyabb az arány a vidéki szülõk esetében. A megkérdezettek legtöbb esetben az egyik szülõ román nemzetiségével indokolták a román tannyelvû osztályválasztást. A vidéken élõk esetében fel sem merült az a megfontolás, hogy a román tagozat színvonalasabb lenne, az iskola otthonhoz való közelségének szempontja viszont igen - tette hozzá a szociológus. A negyedikes tanulók szüleinek 92 százaléka szintén magyar osztályba járatná tovább gyermekét, kiegészülve azzal az egyre hangsúlyosabbá váló szemponttal, hogy a választott iskola a gimnáziumi képzés után líceumit is nyújtson majd. A felmérésben szereplõk 3,9 százaléka román osztályba íratná ötödikes gyermekét, a fennmaradó részarány határozatlan. A megkérdezettek legnagyobbrészt abból a megfontolásból választják a román tagozatot, hogy az alapképzést szolgáltató iskolában gimnáziumi szinten nem lehet tovább tanulni, így ugyanabban az iskolában hagyják a gyermeket, román tagozaton. A nyolcadik osztályosok esetében a szülõk 86 százaléka taníttatná magyarul gyermekét, öt százalékuk román nyelven, a többiek még nem döntötték el. A fent említett megfontolás legnagyobb arányban ismétlõdik ebben a kategóriában is: a gimnáziumi képzést követõen az adott iskola nem biztosít magyar tannyelvû középiskolai oktatást. A szociológus megjegyezte: a diákoknak csaknem egynegyede egyébként szívesebben tanulna tovább szakiskolában, amelyekben azonban többnyire román tannyelvû oktatás zajlik. A megfontolások rangsorában második helyen szerepelt a színvonalasabbnak minõsített román tagozat, továbbá a lakhely közelségének szempontja. Közösség és értelmiség felelõssége a végzetes mulasztással szemben Vetési László lelkész, tanár elõadásában egy 2009 októbere és 2010 májusa között végzett mezõségi gyermekösszeírás eredményeirõl tájékoztatta a résztvevõket. Mint elmondta, a mezõségi oktatástervezés alapjául szolgáló, a Communitas és a Szülõföld Alap által támogatott felmérés keretében egyházi, önkormányzati és iskolai nyilvántartások alapján írták össze 0-14 évig a magyar és a vegyes házasságokból származó gyermekeket, utóbbiak ugyanis még integrálhatók a magyar oktatási rendszerbe. �?sszesen 76 mezõségi település 2356 gyermekét jegyezték, nem véve számításba Válaszút, Szamosújvár, az �?szak-Mezõség, Vice, Beszterce vonzáskörzetét, ahol már eleve szervezett oktatás zajlik, tehát az oktatástervezés nem sürgetõen szükségszerû. Ez a felmérés évente aktualizálható az évente született gyermekekkel, akik a maguk során a kiépítendõ mezõségi magyar oktatási rendszer emberi erõforrásait képezik - hangsúlyozta Vetési László. Elrettentõ példaként említette Nagysarmás vonzáskörzetét, ahol 18 településen 125, 0-14 éves gyermekbõl csaknem száz tanuló maradt ki a magyar oktatási rendszerbõl, mert elérhetetlen számára. Problémának minõsítette továbbá, hogy a belsõ Mezõségnek nincs önálló módon szervezett magyar bentlakása, ezek az intézmények ugyanis mindössze a régió határszélein épültek ki. Vetési László szerint az oktatástervezési igénynek a helyi közösségben kell megfogalmazódniuk, erre épülhet majd rá a nemzetstratégia, a különféle támogatáspolitikák. Mint kiemelte, a regionális közösségeknek, lelkészeknek, pedagógusoknak, és általában az értelmiségieknek fel kell ismerniük a magyar oktatás kiépí 2014. március 6.Civil tudásközpont: néhány kattintásnyira a civil szféraAdatbázisba gyűjti az aktív udvarhelyszéki civil szervezeteket a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány (SZKA): az alapítvány honlapján keresztül elérhető Civil tudásközpont révén egy-két kattintás után kitárul az udvarhelyszéki civil világ. 2006-ban először rendeztek Székelyudvarhelyen úgynevezett civilszervezeti vásárt, amely alkalmat adott a helyi szervezeteknek a bemutatkozásra. Az SZKA kezdeményezése azóta a Civil Nap elnevezésű rendezvénnyé nőtte ki magát, mely idén kétnapos lesz: május 22-én a városközpontban tartják a már hagyományos civil vásárt, 24-én pedig „városra költözik a falu”, hisz a civilek a Csicser Tangazdaságon különböző tevékenységekre, programokra várják az érdeklődőket. „Javasoltuk egy civil adatbázis létrehozását, hogy a helyi aktív civil szervezetek elérhetőségeiket, tevékenységük, programjaik leírását közzé tehessék a világhálón” – fejtette ki Csáki Rozália, az SZKA elnöke. A napokban elindított Civil tudásközpontba már tizenkét helyi civil szervezet regisztrált, azonban március 17-éig még lehet csatlakozni az online űrlap kitöltésével. „A 2 százalékos támogatások utalásánál is segítséget nyújt az adatbázis, hisz célunk az is, hogy a lakosság minél nagyobb hányada éljen ezzel a lehetőséggel” – tette hozzá az SZKA elnöke. Az alapítvány vezetője egyébként úgy véli: Udvarhelyszéken mintegy százra tehető az aktív civil szervezetek száma: az SZKA-nál pályázók listáján közel kilencven kis- és közepes civil szervezet szerepel, emellett további 10-15 nagyobb aktív szervezettel számolnak a civil szférában. Kovács Eszter Székelyhon.ro, 2014. december 10.Az élhető Udvarhelyért dolgoznakA Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány (SZKA) védnökségével megalakult Élhető Udvarhely elnevezésű környezetvédelmi csoport javaslatait is meghallgatta a városvezetés a 2015–2020-as időszakra tervezett városfejlesztési stratégiával kapcsolatban. A párbeszédet mindkét fél pozitívan értékelte. A polgármesteri hivatal tanácstermében nemrég tartott megbeszélésen bemutatták az Élhető Udvarhely csoportot, illetve azokat a projekteket, amelyeket az elkövetkezőkben szeretnének megvalósítani – közölte Csáki Rozália, az SZKA ügyvezető igazgatója, aki örült annak, hogy a stratégia elkészítésébe civil szervezeteket is bevontak. „Fontosnak tartom a városvezetés támogatását projektjeink megvalósítása érdekében, hiszen akkor érhetünk el igazi változást, ha partnerségek alakulnak ki. Míg a civil szervezetek többek között szaktudással, rendezvényszervezéssel, illetve különböző projektek kidolgozásával vehetik ki részüket a munkából, addig az önkormányzat segíthet a kivitelezésben: anyagi támogatást nyújthat, helyszíneket biztosíthat, illetve egyéb munkákat is elvégezhet” – fejtette ki Csáki Rozália. Megítélése szerint a mostani megbeszélésen a hivatal képviselői pozitívan álltak az ismertetett elképzelésekhez, belátták, hogy vannak megoldásra váró problémák. A polgármesteri hivatal műszaki igazgatója, Tikosi László rámutatott, korábban is a civil szervezetekkel való együttműködésre törekedtek, ezek eredményeképpen több, a közösség javát szolgáló projekt valósulhatott meg. Mint mondta, hasznosnak tartja a mostani beszélgetéseket, hiszen minden egyes javaslat jól jöhet egy ilyen komoly stratégia megtervezésénél. Ennek okán a továbbiakban is partnerként kezelik a közösségi érdekekért küzdő szervezeteket. Fülöp-Székely Botond | Székelyhon.ro 2017. október 24.A pesti srácokról és a kommunista diktatúra áldozatairól emlékeztek meg SzékelyudvarhelyenForradalmi dalok, lyukas zászló, bolti kirakatokban és a moziban lejátszott dokumentumfilmek, fáklyás felvonulás, koszorúzás és kegyeleti főhajtás – az 1956-os szabadságharcosok, az áldozatok és politikai meghurcoltak emléke előtt tisztelegtek hétfőn a székelyudvarhelyiek. Ez alkalomból a városháza Szent István-termében átadták a Vasszékely-díjakat is. Már reggeltől az ünnepre hangolódhattak a székelyudvarhelyiek, hiszen bár hivatalosan csak délután nyitották meg a városi kórház kerítésén elhelyezett korképek kiállítását, a szabadságharc váci képei már a reggeli órákban a szabadság napjára emlékeztették az arra járókat. Déltől estig folyamatosan szóltak az 56-os dalok, és minden órában korabeli rádióhíradót játszottak be a központban, illetve a lakónegyedek közterein lévő hangszórókból, ugyanakkor a Márton Áron téri nagy székely lobogót a pesti srácok tiszteletére a forradalmi lyukas nemzeti lobogóra cserélték. Néhány városközponti bolt kirakatában nagy képernyős tévékészülékekből 1956-os dokumentumfilmeket sugároztak. ’56 a kórház kerítésén és mozivásznon A polgármesteri hivatal megemlékező programsorozata az ’56 az utcán címet viselő kiállításmegnyitóval indult. A városi kórház kerítésére kihelyezett fekete-fehér korabeli fotókon végigkövethető a magyar szabadságharc néhány napja. A váci levéltár molinóin a Sztálin-szobor ledöntését, szocialista szimbólumok, könyvek elégetését, a bebörtönzött politikai elítéltek kiszabadítását örökítették meg. Délután öt órakor a volt Stúdió mozi termében telt ház előtt vetítették le az 56 perces Vasszékely című dokumentumfilmet, amely öt olyan fiatalról szól, akik diákként, egyetemi hallgatóként vagy kiskatonaként szálltak szembe a diktatúrával. Tevékenységükért a román kommunista hatalom államellenes cselekedettel vádolta meg és hosszú börtönévekre ítélte őket. 1956-ban Romániában a sztálinizmus legsötétebb korszaka uralkodott, így a budapesti és magyarországi eseményekhez hasonló tömeges fegyveres felkelés nálunk nem tudott kibontakozni. Mégis voltak olyan fiatalok, akik éppen a magyar forradalom hatására szervezkedni kezdtek, gyűléseket tartottak, röplapokat készítettek, vagy csak megkoszorúzták az 1848-as forradalom és szabadságharc emlékére állított emlékművet – hangzott el a moziteremben, ahol Gálfi Árpád polgármester virágot adott át a film főszereplőinek. Vetítés után, a zuhogó esőben lobogó fáklyákkal közel háromszázan vonultak végig a Kossuth Lajos utcán, majd a belvárosi református templomot megkerülve álltak félkörbe az Üldözöttek és áldozatok emlékműve előtt. Főhajtás az áldozatok előtt „Október 23-a ünnep, a szabadság napja, amikor fiatalok és idősek, értelmiségiek és munkások egyszerre vonultak ki az utcára, hogy hallassák hangjukat a zsarnoksággal szemben. Sokan vallják, hogy a kommunizmus koporsójába az első szöget a magyar forradalom fiai és lányai ütötték. Azok a fiúk és lányok, akik nem féltek attól, hogy eljön értük a fekete autó, mert egy olyan világban akartak élni, ahol nincsenek éjszakai elhurcolások, akik nem féltek az erőszakos kollektivizálástól, mert egy olyan világban akartak élni, ahol nem seprik le a padlást, s ahol nem veszik el erővel a parasztember lovát, nem féltek a pribékektől és besúgóktól, mert egy olyan világban akartak élni, ahol nem kerül senki az Andrássy út 60. alá csak azért, mert más a véleménye. Ma, október 23-án rájuk emlékezünk, őket ünnepeljük – hangzott el az ferencesek temploma előtti emlékműnél. Az egyesített kórus a megemlékezőkkel közösen énekelte a Nemzeti dalt, majd Gálfi Árpád polgármester ünnepi beszédben emlékezett meg a szabadságharcosokról. Ezt követően Hadnagy István, a Vasszékely című dokumentumfilm egyik szereplője szólalt fel, akit a Fekete Kéz csoportosuláshoz köthető tevékenysége kapcsán fegyveres összeesküvés, illetve államellenes cselekedetek vádja miatt nyolc év börtönre ítéltek. ’56-os dalok, szavalat, koszorúzás, majd a székely himnusz eléneklése zárta a megemlékezést, amely után a jelenlévők egy része átvonult a Városházához a Vasszékely-díjak átadására. Átadták a Vasszékely-díjat „A kitüntetést olyan értékteremtő tevékenységet folytató személyeknek adjuk, akik őriznek mindent, ami a szülőföldhöz, népünkhöz köti őket, ugyanakkor szakmájukban is elismertek. Nem véletlen, hogy jelképnek a Vasszékelyt választottuk, amely az áldozatvállaláson túl erőt is jelképez. Erőt a folytatáshoz, ami számunkra a megmaradást jelenti – hangsúlyozta Gálfi Árpád polgármester. A 2016-ban alapított Vasszékely-díjat olyan 25 és 45 év közötti székelyudvarhelyiek kaphatják meg, akik munkásságukkal jelentősen hozzájárultak a város fejlődéséhez. Az udvarhelyi lakosok jelöltjei közül a bizottság öt olyan személyt választott ki, akik saját területükön kiemelkedő munkát végeznek. Az idei díjazottak: Sófalvi András, a Haáz Rezső Múzeum munkatársa, akinek nevéhez több értékes régészeti lelet feltárása kapcsolódik, Csáki Rozália, a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány ügyvezető igazgatója, a helyi civil élet egyik motorja, Ilyés Loránd, aki a Feel Good Sportegyesület elnökeként sokat tett az egészséges életmód népszerűsítéséért Székelyudvarhelyen, Balázs Attila, aki fotósként hosszú időn keresztül volt a székelyudvarhelyi események krónikása, valamint dr. Sav Hajnal, a városi kórház altató főorvosa. Dósa Ildikó / Székelyhon.ro 2017. november 10.Brazíliából hazakerült a kézzel írt hetvenéves turistanaplóNuridsány Bálint cipészmester fényképes-rajzos feljegyzései 1945-46-ból Nuridsány Bálint túranaplója a háború utáni zűrös időkben íródott, amikor az Erdélyi Kárpát-Egyesület az erőszakos feloszlatást elkerülendő, „népiesíteni” volt kénytelen magát és az új, népi demokráciában, jobbára balos turistaszervezetekkel egyesülve, Erdélyi Népi Kárpát Egyesület (ENKE) néven folytatta tevékenységét. Nuridsány Bálint, 30-as évekbeli EKE-tag nevével az ENKE tisztikarának névsorában is találkozunk; dr. Bodoczi Károllyal, dr. Ladányi Lászlóval, Major Ilonával és dr. Szabó T. Attilával együtt a fegyelmi bizottság tagja volt. Egyébként cipészmesterként, az 1943-as kolozsvári név- és címjegyzék szerint a pillangó-telepi Szuomi tér 7. szám alatt volt háza. Az illető terecskét hiába keresnék a kolozsváriak, napjainkban már nincs neve. A Kövespad utcától balra, a kavicsbánya felé vezető utcának (jelenleg prof. A. Bogdan) középen kiszélesedő része volt, az akkori Karjala és Kalevala utcák között. Nuridsány Bálint akár a család hatósági zaklatása közepette is végigkísérte az ENKE-t 1948-as erőszakos megszüntetéséig. 1958-ban hagyta el Kolozsvárt, hogy Brazíliában telepedjen le. Innen juttatta el turistanaplóját az EKE kolozsvári osztályához Fenyvesi Attila Kálmán, Nuridsány Bálint unokája. (A bevezetőt írta: Tóthpál Tamás.) Aknamezőket vadásztak Az egyik cikk az Erdélyi Népi Kárpát Egyesület 1945. április 22-i kirándulását mutatja be a Gorbó völgyön át a Cérnaforráshoz, majd a Szent János kúthoz. Azért különleges ez a cikk, mert kitűnik belőle, milyen súlyos feladat hárul az EKE-re közvetlenül a háború után. „A felszabadító Vörös Hadsereg kezdeményezése szerint az EKE hat tagból álló válogatott turistagárdája vállalkozott arra, hogy a Bükkerdő területét bejárja, mert olyan hírek jártak, hogy a környék tele van aknamezőkkel.” A kósza hírek csak részben bizonyosodtak be. Felhívják a természetjárók figyelmét, hogy kerüljék a Mikestető nevezetű magaslatot, „mert itt még számos eltemetetlen állati hulla van lépten-nyomon, és az elesett katonák tetemei is csak ideiglenesen vannak elföldelve. Ugyanez vonatkozik az Árpad-csúcs közvetlen környékére is. Ezért ezek a helyek túrára még nem alkalmasak a katonai hatóságok megfelelő intézkedése előtt.” Györke Márton turistavezető szerint az EKE e csoportja gondos terepszemle után biztonságos útszakaszt ajánl a kirándulni vágyóknak. A terepkutató csapatok utasítása szerint a bükki menedékház környéke, a szelicsei szekérút, valamint a jó állapotban lévő Majláth-kút elég biztonságos helynek tűnt. Itt lehet a piros útjelzésen haladni, „mivel békés és csöndes az erdő”. Közeleg a tavasz, május elseje, egyre többen vágynak a természetbe. A tavaszi séták kedvelői, turista hölgyek is elindultak a Gorbó-völgyön át a Szent János-kút felé. A látnivalókat ezúttal is dr. Tulogdy János egyetemi tanár ismertette. Felkapaszkodtak Kolozsvár környékének egyik legszebb kilátást nyújtó „gerincvándorló útjára”. Örömmel tapasztalták, hogy az EKE által létesített útjelzések jó állapotban vannak, „nem kell tartani az elmúlt ősz harcaiban szétszóródott robbanóanyagoktól”. Annál inkább pompázott a természet illatos violától, friss fiatal saláta-boglárkáktól. Széles túrások jelezték a vaddisznók jelenlétét, az aránylag ritka törpe egerek fészke lapult bokrok ágai között, valamint mókusok száraz fűből készült kuckói bújtak meg a fákon. Az egyik tisztáson felfedezték a tavaszi napkúráját tartó keresztes viperát is. A ligetben gólyahír várta a kirándulókat. Az ég felé szállott a tábortűz kékes füstszalagja, pörögtek a nyársak, sercegett a szalonna. Néhányak kezében fényképezőgép kattogott. A háború nyomai viszont visszacsöppentették a jelenbe a kirándulókat: a Szent János-kút márványtábláját golyó találta el, repedések csúfítják. A kút melletti vendéglő épülete teljesen leégett. Itt csatlakozott a kirándulókhoz az egyesület másik csoportja, mely a bükki menedékház felől érkezett. A csatlakozó csoportnak is felderítő feladata volt: megállapítani az útjelzések állapotát, valamint azt, hogy nem veszélyezteti-e elszórt lőszer a természetjárók testi épségét. Örömmel állapították meg, hogy a jelzések kivehetőek, mindenki nyugodtan kirándulhat a piros és kék pont mentén. A két csoporttal Tulogdy János ismertette a kút történetét. „Hajdan római település, majd a középkorban kolostori birtok lehetett itt. Az 1890-es években az egyesület foglalja el a forrást, és több túrát vezetnek ide. Ecsedi Kovács Gyula színművész a forrás táblájára versikét ír. 1942-ben a Gyopár turistaegyesület állítja fel a kutat díszítő Szent János szobrot s a feliratos márványtáblát.” Az egyesületre vár a feladat, hogy a harcok nyomait eltüntetve ismét régi szépségében álljon a forrás, s igaza legyen a kőbe vésett soroknak: „Csönd, árny, lomb, víz, hűvös, tiszta. Önmagadnak ez ad vissza.” Krumplipucolás fekete-fehérben A naplót átlapozva arra a következtetésre jutok, hogy a kirándulóhelyek nem változtak Kolozsvár környékén: Csigadomb, Bongár-patak, Cérna-forrás, Szentiványi kút, Bácsi-torok, Árpádcsúcs, Kismagura, Mikestető. Kitűnik a feljegyzésekből, hogy az akkori ember is nagy lelkesedéssel indult útnak rendszerint vasárnap kora reggel, hogy az elbűvölő természetnek hódoljon. Akkor sem hiányzott a természetben a közös étkezés, krumplipucolás, gulyásfőzés, szalonnasütés – mindezt vicces rímekbe szedve jegyzi fel a naplóíró. Öltözetük szerény volt, a nők rendszerint szoknyában, a férfiak háromnegyedes nadrágban, magas szárú zokniban kirándultak. Hátukon vászon hátizsák, kezükben görbe bot. A proletársapka s a posztókabát a gyári munkás öltözetét juttatja eszünkbe. Közvetlenül a háború után vagyunk, azokban a szűk esztendőkben, mikor kevésre tellett. Manapság egyre többen megvásárolhatjuk magunknak a kiránduló felszerelést, vízhatlan bakancsot, túrabotot, s ez a felszerelés évszaknak és időjárásnak megfelelően más és más. Egy 1946-os tavaszi túra követi az Árpád-csúcs, Magura körül elterülő lövészárkokat, melyek még ma is láthatók. A béke első évében járunk, mikor kegyelettel emlékeznek a résztvevők a nagy világégésre, az emberiség hatalmas harcaiban életüket feláldozókra. A fotókról látszik, hogy a táj és természet áll a fényképész érdeklődése középpontjában. Bár a képek fehér-feketék, csodálatosan megörökítik a felhős égboltot, az előbukkanó napot. A fény és árnyék játéka, nyomok a hóban igazi fényképész tehetséget rejtenek. A nők nagy csokor margarettával fényképezgették magukat, gyakran esik szó virágszedő kirándulásról. Néhány lepréselt virág is maradt a naplóban az utókor számára, havasigyopár. Ma már „védd a természetet” jelszóval élve nem tépünk virágot. Néhány eredeti bélyeget is láthatunk a naplóban: a Kolozsvári Gyopár Turista Egyesület háromszög alakú 1941-es bélyegét. Egy- egy rövid túra ismertetését saját kezűleg is aláírták a résztvevők, a névjegyzékben áll például ifj. Xántus János neve is. Egyik képen felfedeztem a naplót is, miközben éppen írtak bele, jegyzeteltek. Tehetséges kezek megkapó rajzokat is készítettek: például a mérai házakat. Manapság már különböző programokat töltünk le mobilunkra, hogy jobbnál jobb fényképeket készíthessünk, majd ezeket barátoknak elküldhessük vagy kitegyük a közösségi oldalakra. Réges-régi majálisok szegény újságírókkal Az 1946. május 2-i túra a Bácsi-torokba és Bongár-patak felé vezetett. A résztvevők megfigyelhették a Bácsi-torok mészkővidékére annyira jellemző dolinákat, „töbörőket”, mint mondta az akkori ember. A résztvevők szomorúan tapasztalták, hogy akár manapság, akkor is rongáltak a gyarló kezek. A Kolping-forrás márványtáblája is megsérült. A Bongár-patak felett rátaláltak Erdély egyik növényritkaságára: a kövi boroszlánra, mely a Riszegtetőn volt honos. Említi a gondos turista, hogy e növények lelőhelyét védett területnek kellene nyilvánítani. Jó alkalom nyílt ott arra, hogy az egyébként rendszeres túravezető, kiránduló dr. Tulogdy János tanár a részvevőket ne csak térbeli, hanem időbeli felfedezésre is kalauzolja. A kirándulásról készült tudósításában elmondja, hogy ott a Sétatérről, Hójáról, régi idők majálisáról is beszélhettek. Tulogdy szerint a középkor és újkor turistájának egyaránt a Sétatér a kirándulás színhelye. A Hangyásbereknek nevezett Sétatér mocsaras árterület volt, tele bíbicekkel és vadlibákkal, a szélén egy öreg malom állt, vándorlegények tanyája. Később ülteti a gubernium a kanadai nyárfákat. Kegyelettel említi Schütz János és József, valamint Csáki Rozália kolozsvári polgárok nevét, akik sokat szorgoskodtak a parkosításban. Dr. Tulogdy megemlíti a Törökvágáshoz fűződő legendát is, amit ma már mindenki ismer. Akkor még ott büszkélkedett Donát szobra, aki valószínűleg a hajdani szőlőskert védőszentje lehetett, hiszen a középkorban a hójai bor messze a hazában jó hírnévnek örvendett. A Hója név bekerített lólegelőt jelent, s már hajdanán is nagy túrák színhelye volt. A monostori erdőben tartott majális kapcsán a cikk idézi az Erdélyi Szépirodalmi Heti Közlöny 1846. május. 6-i számát. Tudomást szerezhetünk az akkori újságírók kényelmes természetéről s zsebük üres állapotáról, imígyen: „Mivel lábainknak azon rossz tulajdonsága vagyon, hogy olyan messze csak nagy strapációval tudnának bennünket elhordani, zsebünknek pedig az a kényes helyzete ural, hogy nem-igen enged, hogy fiákerért 6-7 forintot galantírozzon, így hát csak azt a sok szépet említhetjük meg, amit azoktól hallottunk, akik a kedélyes majálison részt vehettek”. Tíznapos székelyföldi túra A következő feljegyzés egy 1946. augusztus 3–13. közötti székelyföldi túra beszámolója. Előzetes meghirdetés után augusztus 3-án reggel fél hatkor 18 turista hatalmas hátizsákokkal gyülekezett az állomáson. Az úticél: Balánbánya, Szentdomokos, Felcsík, Alcsík, Tusnádfürdő, Szent Anna-tó, Hargita-fürdő és Csíkszereda. Rendkívüli rendezvényről van szó, hiszen a kirándulók többnapos túrára indulnak az ország másik csücskébe. A naplóban párhuzamosan megtalálható a sajátkezű beszámoló és a Világosság 1946. szeptember 6-i számában megjelent tudósító újságcikk is. Az újságot még Kacsó Sándor szerkeszti. A gondos feljegyző kivágta és naplójába ragasztotta az újságcikket, így értesülhetünk mi is Vámszer Géza riporter-kiránduló gondolatairól. Az első meglátogatott helyiség Balánbánya, mészköves, terméketlen terület. A helybéliek elfoglaltsága rézbányászat, fakitermelés, fafeldolgozás. A csoport felkeresi a Maros és Olt forrását, Nagyhagymás, Egyeskő vidékét is. Szentdomokosra menet a csoport megáll Pásztorbükkön. Itt kápolna és fakereszt jelzi az egykori gyilkosság helyét: a monda szerint két székely ember 1599-ben megölte Báthory Endre bíborost, Erdély akkori fejedelmét, akit a vajda kerestetett. E gyilkosságért az egyház kiátkozta az egész falut, a hely pedig zarándokhely lett. Szentdomokos azon ritka, irigylésre méltó falvak egyike, melynek villanytelepe, fűrészüzeme, fűrészmalma volt – ez fontos megélhetés a hegyi falvakban. Az esti lámpafény mellett háborús élményeiről mesél egy-egy gazda. A vonatablakból megszemlélhetők a gyöngyszemekként sorakozó felcsíki községek. Dánfalva és Madaras lakossága fazekassággal foglalkozik: „ez a falu Madaras, ahol a pap is fazakas”. Az utasok megcsodálják Szenttamás gótikus csonka tornyát, ahol a márványbánya törmelékéből rakják ki a szegény vidék országútját. Ezután következik Karcfalva, magas, kör alakú várfalával, festői gótikus temploma akár egy őrtorony. A rákosi erődtemplom magas dombról büszkén hirdeti a székelység dicső múltját. Tornyán ősi zodiákus jelek. A madéfalvi veszedelem vértanúinak emelt turulmadaras emlék a 400 éves osztrák elnyomás keserűségét őrzi. Ezeket az emlékműveket a mai, 21. századi kiránduló is láthatja, nagyrészt frissen felújítva. A csoport Csíkszeredában megtekintette a pityókafelesleget feldolgozó keményítőgyárat, később itt létesül a csíkszeredai sörgyár. Tusnádfürdőn rengeteg az utas és a várakozó. A fürdővendégeket a friss, vasas borvíz vonzza. Ez a fürdőtelep nem szenvedett nagyobb pusztítást, állandó lakói megvédték a nyaralókat. Békebeli világ hangulatát kelti a vidék. A vendégek igen borsos árat fizetnek a gőzölgő kénfürdők gyógyhatásáért. Így ír a riporter: „A Csukás-tó strandfürdő körül is nagy a drágaság, a turisták habzsolják az életet. Némely vendég egynapos nyaralása többe kerül mint egy hétköznapi tisztviselő egyhavi fizetése.” De ezek a költekező kedvű emberek csak növelik Székelyföld idegenforgalmát. (Manapság éppen kezd újraéledni ez a fürdőváros , amit az utóbbi években nagyon elhanyagoltak.) A Szent Anna-tó partján kellemetlen meglepetés fogadja az EKE tagjait. A turista menedékház gondatlanságból leégett, több fenyőfát tőből csavart ki a szélvihar. Azért nem vesztette el varázsát ez a vulkáni kráterben létrejött szelíd szépségű tengerszem, amelynek keletkezéséhez Orbán Balázs szerint a környező lakosság érdekes legendát szőtt. „Lehet, hogy a tóban lakó vízitündérek haragudtak meg a földön békétlenségben és gyűlölködésben vergődő emberre, és ezzel bosszulták meg magukat. De Szent-Anna kápolnája még áll, majd megengeszteli az alvilági tündérek haragját” – írja Vámszer Géza. A kirándulók utolsó célpontja Hargita-fürdő. Sajnos ide már csak busszal tudtak elzötyörögni a kirándulók. Jó alkalom arra, hogy az akkori utazási körülményeket bemutassa a riporter. Előre jegyet nem adtak, miután megjelent a busz, rengeteg ember zsúfolódott össze rajta. A busz megtelt ülő és álló emberekkel, majd ezután is akadtak rámenősök. Majd legalább 40 percig tartott, míg mindenkinek jegyet adtak. A riporter szerint „a levegőtlenségtől és a hőségtől fulladozni lehetett”. Döcögve indult el a busz, a 21 km-t több mint egy óra alatt tette meg. A hargitai turistaszálló a Kárpát Egyesület tulajdona, szerencsésen megúszta a háborús időket. Az ide látogató kipróbálhatta a kénes, szénsavas, vasas víz gyógyhatását. Bár azt mondják, igazából a hathetes gyógykezelés hatásos. Az ország legmagasabban fekvő üdülőhelye 1350 méteren van. Rozoga kis épületeit ma már hiába keresnénk. A helység Csíkszeredához tartozik, régen Csíkcsicsó része volt. A települést a mára már megszűnt kaolin kitermelés tette híressé. Borvíz forrásainak és mofettáinak nagy jelentőségük van a szív- és érrendszeri megbetegedések kezelésében. Ezután a kirándulók hazafelé készülődtek. Még kimásztak a Bagolykőre és a Kossuth-sziklára, ahonnan belátszik az egész Csíki medence. Bejárták Csíksomlyót, a ferences atyák híres kegytemplomát, ami manapság is zarándokhely. Mára már megértük, hogy több zarándokvonat is indul pünkösdkor Magyarországról Csíksomlyóra. Gazdag élményekkel tértek haza a kirándulók tíz nap után. Együttérzően pillantottak vissza még egyszer a „hadszíntérré” vált észak-erdélyi területre, ahova a lakosság csak egy évvel később telepedhetett vissza meneküléséből, viszont mindenkiben ott élt a remény, hogy az újjáépítés nem késlekedhet. * A megújulás igénye ma is érvényes az EKE házatáján. Bár a kirándulók lelkesedése és hajtóereje változatlan, logisztikailag a turistaegyesület igyekszik lépést tartani a korral. A túrákat ma már nemcsak a Szabadságban közölt Erdély című mellékletben közlik minden hónap utolsó péntekén, hanem saját honlapján is (ekekolozsvar.ro) hirdeti a kolozsvári egyesület, közösségi oldala is van (EKE Kolozsvár 1891 néven), és – többek közt például a biciklitúrákkal és teljesítménytúrákkal – igyekszik minél jobban bevonni a fiatalabbakat is a kirándulásokba. Mert a hetven évvel ezelőtti naplót nyitó Manaresi-idézet töretlenül érvényes: „A hegyekben a nemes ember és a hegyilakó egy és ugyanaz: alpinista – és, mint ilyen – nemes ember! (...) a hegyekben az parancsol, aki többet ér, nem aki jobban van öltözve! Ez a hegyi rangsor, a hegy egyszerű testvériessége. Testvériesség, amely nem aláz meg, csak felemel.” Szima Csilla / Szabadság (Kolozsvár) 2017. december 28.A Bujdosó Biblia az ÉrmellékenAz Érmellék nem olyan jelentős tájegység, de annál több különlegességet, híres embert, történelemformáló eseményt, legendás történeteket adott a Kárpát-medencének. Az ottományi uradalmi ház egykori lakóinak eredtünk nyomába. A reformáció éveinek kezdetén egy középkori, még ma is álló érmelléki kisvárosban, Nagykárolyban látta meg a napvilágot a magyar nyelv legnagyobb bibliafordítója, Károli Gáspár (1529–1591). A nevéhez fűződő 1590-ben megjelent Vizsolyi Biblia egész Európában elhíresült nyomtatvány lett. A szent könyv 800 példányából mára csak 52 maradt fenn, amelyekből 24 a történelmi Magyarország határain kívül található. Egy eredeti példány a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei vizsolyi templomban van kiállítva Magyarországon. A második bibliafordítónak, Komáromi Csipkés Györgynek (1628–1678) is köze van az Érmellékhez, pontosabban Ottományhoz. Szobra a debreceni egyetem előtti téren őrzi a tudás szellemét: debreceni református tanár, a magyar barokk teológiai irodalom képviselője, a teológia doktora volt. A Komáromban született tudós dolgozta át a Károli-féle Bibliát, majd halála után hét évvel a 12. margittai zsinat rendelte el kiadását, amit végül halála után Komáromi Csipkés György azonos nevű fia 1718-ban nyomtattatott ki Hollandiában. 1719 elején a szepesi kamara a határon foglalta le a Bibliákat feltételezett katolikusellenes tartalmuk miatt. Erdődy Gábor Antal egri püspök 1720-ban megállapította, hogy a fordítás több helyen eltér a Vulgatától, és engedélyt kért a Bibliák elégetésére. Debrecen városa beadvánnyal fordult az uralkodóhoz, hogy a főbb hibák kijavítása után mégis megkaphassák a szent könyveket. Az uralkodó megadta az engedélyt, de az egri püspök az uralkodó parancsa ellenére sem volt hajlandó kiadni a könyveket. Többségük Kassán pusztult évekig, a megmaradtakat 1754-ben égették el Egerben. Néhány példányt titokban sikerült megmenteni. A kiadvány ezért viseli a Bujdosó Biblia nevet. Ottományi birtok Komáromi Csipkés György azonos nevű fia Debrecen főbírája, majd Bihar vármegye alispánja volt (Borovszky Samu írja a Bihar vármegye és Nagyvárad című históriás könyvében). Vagyonos emberként jószágait gyarapítandó, megvásárolta az érmelléki dombok alatt az ottományi birtokot, majd az 1600-as évek végén megépítette a ma is álló kastélyt, amely manapság is igazi látványosságnak számít. A dombok alatti úrilakot nagyon szerette a család, hisz festői környezete messze földön híres volt. A második bibliafordító családja az 1800-as évek második feléig lakta a birtokot, ezután többször is gazdát cserélt, 1938-ban a román állam vette meg. Ottomány régi uradalmi házának ódon falai történelmi idők tanúi voltak. A bibliafordító fia a Rákóczi vezette szabadságharc aktív résztvevője volt, majd a szatmári békét előkészítő tárgyalásokon is részt vett annak tábornokaival, Pálffy Jánossal, valamint Károlyi Sándorral. Második Komáromi Csipkés György 1731-ben halt meg, de a család ekkor még mindig Ottományban székelt, és a harmadik azonos nevű családtag is öregbítette a település hírnevét, mint Békés vármegye alispánja. Még egy negyedik György nevű leszármazott is élt itt. Felesége Csáki Rozália grófnő, akiről feljegyezték, özvegy éveiben 300 forintot adományozott a falu szegényeinek felruházására. Az egyházzal is bőkezűen viselkedett, kilenc hold földet íratott a templomra. Sütő Éva / Erdélyi Napló (Kolozsvár) lapozás: 1-16
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
